A fogadó a Vén Diákhoz az Egyetemi negyed úgymond forgalmi központjában elhelyezkedő nagy múltú szórakozóhely.
A diákok nagy többsége ide tér be az órák után, hogy beszélgessen egy kicsit, esetleg találkozzon az egyetemi professzorokkal, akik szintén szívesen látogatják a létesítményt. A Vén Diákhoz két szintből áll - az alsóbb szinten bár, a fölsőbben meg egy árnyalatnyival elegánsabb éttermecske működik, ahová egy csigalépcső vezet föl.
Az alsó emelet mennyezete alacsonyabb, falai meleg bordóra vannak festve. Sötét, jó illatú diófa bútorok és hajópadló, mélyen lelógó, meleg fényű lámpák jellemzik a bárt. A falakon új, régi és még régebbi, bekeretezett fotók, plakátok mutatják be az Egyetemi negyed történelmét. A bárpulthoz leülve - akár belefolyunk egy éppen folyó beszélgetésbe, akár kezdeményezzük azt, vagy éppen csak csendesen hallgatunk - mindig rengeteg érdekes hírt és furcsa dolgot hallhatunk az Egyetemi negyed régi és új misztériumairól.
Nappal retro zene ömlik a falra szerelt hangszórókból... éjjel 11-től viszont gyakran adnak itt koncertek különféle fiatalokból álló bandák, vagy csak egy-egy tehetséges hallgató az étterem zongoristájának, Charlesnak a kíséretével - az öreg kreol zongorista A Vén Diák egyik látványossága. Egy egy koncert alkalmával a bár mindig átalakul ifjúsági dühöngővé, és hatalmas lehet a hangulat - persze csak ha nem jön ki nem jön a csendőrség...
Az emeleten merőben más világ tárul elénk. Itt az utcára néző, földig érő ablakokon rengeteg fény omlik be, nagy a beletér magasság. A vastag brokát sötétítőfüggönyök és terítők a belváros elegánsabb éttermeinek hangulatát keltik, és bár noha itt nem francia séfek gondoskodnak éhségünkről, azért a hely különösen alkalmas egy kellemes, gyertyafényes vacsora elköltésére... nos... legalábbis amíg meg nem szólal a fölcinten a dob, meg a basszus...