A Central Múzeum tiszteletet parancsoló, klasszicista épülete hihetetlen méretű timpanon homlokzatával, lépcsőivel és oszlopsoraival a művészetek méltó háza. A városnak eme nagyszerű múzeuma az ókortó és a középkortól kezdve, a 19. századi impresszionizmusig szentel helyet.
Ovális előcsarnokából a gigantikus központi galériába léphetünk be, amely egy hosszú, központi folyosó, ahol mindig sok a látogató. Plafonja az épület cifra fémszerkezetes, üvegborítású tetőjében végződik, és minden oldalról a négy felsőbb emeletek galériái veszik körbe. Hangulatát a halvány, tört fehér márvány, a tetőn beáramló fény, az óriási tér adta szabadságérzés és a klasszicista épülethez képest modern hatást adó süllyesztett és emelt terek, szögletes, négyzetes formák jellemzik. A galériát faragatlan márványtömbök adta padok és márványszobrok szegélyezik, valamint kitárt bronzkapuk, melyek a múzeum többi részébe vezetnek.
Legyünk bár tárlatvezetővel, vagy a nélkül, nagyobb csoportban, vagy egyedül, mindenképpen feltűnhet a múzeum már szinte labirintusszerű fölépítése - a klasszicista stílusú folyosók és termek keresztezik, átszelik egymást, a lépcsők látszólag minden logika nélkül vezetnek felsőbb és alsóbb emeletekbe. A báltermekhez hasonlatos kiállítótermek falait sok helyen borító impozáns tükrök furcsa játékot játszanak velünk, és ha nem lennének itt-ott eligazító táblák, könnyen eltévedhetnénk a múzeumban. Ha azonban megszokjuk a következetesen következetlen elrendezést, akkor figyelmünket végre fordíthatjuk a káprázatos kiállítási anyag felé - a múzeumot a pincétől a legfelső emeletig bejárva az összes történelmi koron és helyszínen végigmehetünk az őskortól az impresszionizmusig. A tárlat ruháktól és használati tárgyaktól kezdve, a festményekig, szobrokig és csodálatosan részletes épületmakettekig mindent bemutat az adott korról, hűen tükrözve annak művészeti beállítottságát.
Jöjj hát tudásszomjas látogató a művészetnek eme csarnokába és járj nyitott szemmel! Talán feltáratlan titkokat rejt a termek és folyosók labirintusa?